Vikár Béla 1930-ban közel 3000 kötetes könyvtárát a Debreceni Egyetemi Könyvtárnak ajándékozta. A Kalevala-fordítás tudományos megalapozottsága ezeken a műveken nyugszik. Többek között itt található Budenz József finn nyelvtankönyve, amelyben gondos, elmélyült tanulásra utaló bejegyzéseket találunk, továbbá Hunfalvy Pál Finn olvasókönyve, amely Kalevala és Kanteletar részleteket is tartalmaz. Ezek között a kötetek között találhatók mindazok a művek, amelyekre Vikár gyakran hivatkozik a Kalevalával kapcsolatos tanulmányaiban. Leggondosabban olvasott könyvei közé tartoztak Julis Krohn művei, Kaarle Krohn: Kalevala runojen historia című munkáját pedig verstani bejegyzésekkel látta el. Számos finn szerző tanulmánya mellett ebben a gyűjteményben őrzik a Kalevala svéd, német, francia és angol fordítását is.
Ennek a gondosan őrzött könyvtárnak egyik legbecsesebb darabja az 1887-es kiadású finn nyelvű Kalevala, amelyben a gyorsírással készült bejegyzések, fordítási kísérletek engednek bepillantást a tudós szellemi műhelyébe. A verselési ritmusjelölések, a runóhangsúly és a szóhangsúly közötti eltérések jelzése, a rímek és alliterációk aláhúzása mind a tökéletességre törekvő munkára enged következtetni.
A Vikár-könyvtár kötetei egyértelműen azt mutatják, hogy tervszerűen gyűjtötte a műveket, nemcsak a Kalevalával foglalkozó irodalmat, hanem verstani munkákat, a finn, a magyar, illetve a rokon népek életével, költészetével foglalkozó tanulmányokat is. A Debreceni Egyetemi Könyvtár gyűjteménye a tudományos kutatás számára hozzáférhető.
A fonográffal és gyorsírással gyűjtött anyagát a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára kívánta elhelyezni, hogy bárki számára hozzáférhető legyen. Az elhelyezés nehézségekbe ütközött. 1900-ra már 500 hengert tartalmazott a gyűjtemény, de a párizsi Világkiállításra kiküldött 300 hengerből a visszaérkezéskor 24 darab hiányzott.
Bár a többi henger a Magyar Néprajzi Múzeumban megmaradt, a kiegészítő gyorsírásos szövegek félszáz év alatt sem kerültek oda.
Budapesti, Hold utcai lakását 1944-ben bombatalálat érte, de ennél is nagyobb kárt okozott, hogy utána őrizetlenül maradt minden, s a bútoroknak, iratoknak, könyveknek javarésze eltűnt… 1946-ban a véletlen szerencse a Teleki-téri zsibvásáron Faragó József könyvtáros elé sodorta a lakásból eltűnt gyorsírásos jegyzetek egy részét. Megkerült összesen 19 sűrűn teleírt füzet, Vikár erdélyi, mezőkövesdi, felvidéki és dunántúli gyűjtésének az anyaga, továbbá édesanyjának közel száz kéziratos szöveg-feljegyzése, különféle levelei, sőt Vikár Béla végrendelete is. Ez utóbbi, és a hagyaték egy kisebb része Bokor Imre íróhoz, Vikár barátjához, a La Fontaine Társaság egykori igazgatójához került.
A Kisfaludy Társaság megbízásából gyűjtött anyagát, amelyben a népdalok és balladák mellett népi mondásokat, tréfákat, babonákat, meséket, gyermekjátékokat, betlehemes- és lakodalmi szokásokat gyűjtött, (vagyis úgyszólván a folklór teljességét,) még életében az Akadémia megvásárolta. 1911 után azonban sikertelenül ajánlotta fel újabb gyűjtéseit. Még 1910-ben mintegy 12000 verssornyi letisztázott gyűjtést adott át Vargha Gyulának, a Népköltési Gyűjtemény szerkesztőjének, aki azt elvesztette.
Sebestyén Gyula hagyatékából is előkerült mintegy 800 Vikár gyűjtötte és szépen letisztázott szöveg. A gyorsírásos szövegek áttétele viszont nem tökéletes és véglegesnek semmiképp nem fogadható el.
A fonográf-hengerek és az arról készített lejegyzések (támlapok) a Magyar Néprajzi Múzeumban vannak.
A gyorsírásos füzetek az MTA páncélszekrényeiben, a megfejtett anyag egy része és más adatok a Néprajzi Múzeum Adattárában találhatók.
Feldolgozatlan cikkek, tanulmányok, fordítások (pl.: Korán-dalok), megemlékezések, megfejtetlen gyorsírásos jegyzetek feldolgozásra várnak az MTA Kézirattárában.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára is őriz Vikár-leveleket. Volly István hosszú éveken át szerkesztett egy vaskos életrajzot (Schelken Pálma bőkezűen átadott anyagából), ami nem jelenhetett meg.
Ez a kézirat a Hagyományok Házába került.
A Vikár-anyagnak ez a többfelé való tagolása rendkívül megnehezít minden kutatómunkát, pedig e hagyaték – éppen szerteágazó munkássága miatt – nélkülözhetetlen forrásanyag és pótolhatatlan nemzeti kincsünk.
Mindezt nyomatékosan támasztja alá, hogy napjainkban is bukkannak fel kevésbé, vagy teljesen ismeretlen Vikár-írások, jegyzetek, cikkek és versek. Ilyen például az a (feldolgozásra váró) 70 kézirat is, amelyet a Vikár család Magyar Örökség-díja alkalmából adományozott Bakos István művelődéskutató a hetesi Vikár Béla Emlékháznak.

 

Majorné Bániczki Julianna