A népköltészet, a népdal fogalma az 1760-as években kezdett kialakulni Európában Montaigne, a Grimm testvérek, Rousseau fellépése nyomán. Herder szerint: fontos az eredetiség és a műköltészetre gyakorolt „üdvös hatása”.
Nálunk Révai Miklós az 1780-as években elhatározta egy „Régi és új elegyes versgyűjtemény” kiadását és énekek gyűjtésére bíztatta olvasóit a pozsonyi Magyar Hírmondóban. Kultsár István a „Hazai s külföldi Tudósítások” 1811-i évfolyamában felhívást tett közzé gyűjtésre: „a köznép hangján írott énekekből”. Az 1810-es évektől megindult a „népies dalköltészet”, s e szellemben jelentek meg dalgyűjtemények, zömmel műköltészeti alkotások. A népdalok, népmesék mellett a népnyelv, a tájszólások, népszokások, táncok kerültek az érdeklődés középpontjába. A Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is felkarolta a népköltészet ügyét. A kölcsönhatás egyértelmű: Erdélyi János, Pálóczi Horváth Ádám, Kriza János és mások dalgyűjteményei nagy hatással voltak romantikus költőinkre, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany költészetére.
Amikor Vikár Béla elkezdte tudatos népdalgyűjtését, számíthatott rá, hogy ezzel a kölcsönhatással fog találkozni. Miután fogékony volt a tudomány és kultúra más területeire is, hamar felfigyelt a fonográfban rejlő lehetőségekre. Osztrák kezdeményezés volt létrehozni egy gyűjteményt a világ nyelveinek és tájszólásainak felvételeiből. Ez az elképzelés aztán hamvába holt, de Vikár sikerrel alkalmazta gyűjtőmunkájában a kezdetben 50 kg-s készüléket, aminek még javítását is megtanulta. Később már korszerűbb fonográfokat használt.
Az anyaggyűjtés során tárgyilagosságra törekedett, mindent lejegyzett, úgy, ahogyan elhangzott, ha az nem is volt mindig „szalonképes”.
Felesége elbeszéléséből tudjuk, hogy adott esetben az adatközlő kérte, hogy: „a méltóságos asszony most fáradjon ki …” Módszerére jellemző volt, hogy igyekezett megnyerni az egyszerű falusi emberek bizalmát. Többször is meghallgatta az énekest, mesemondót, gyorsírással jegyzetelt, figyelte a szövegvariánsokat, és ennek alapján választotta ki, ami aztán a viaszhengerre került. A hengerek drágák voltak, így előfordul, hogy más szöveggel hangzik a felvételen egy adott dallam, míg a jegyzetekben több, gyorsírással rögzített változatot találunk. Pl..: a „Jó estét, jó estét”, a „Fehér László”, a „Kőműves Kelemen”, a „Hess páva” és a „Kősziklán felfutó” kezdetű szövegek öt-tíz változattal szerepelnek erdélyi gyűjtésében.
A népdalok, mesék, találós kérdések, gyermekjátékok, szólások, balladák mellett hangszeres és fütyült dallamokat is rögzített. Felvételei között 36 olyan táncdallam van, amelyeket a legények fütyültek, illetve hegedűn, vagy klarinéton játszottak. De akad tilinkó, furulya, pásztorsíp és szárnykürt is.
Gyűjtéseinek első színhelye Somogy megye volt. Munkájáról, „Somogyi tanulmányutamról”, valamint „Népköltési adalékok Somogyból” című írásában számolt be. Több évig tartó gyűjtésének eredményeként 1905-ben a Magyar Népköltési Gyűjtemény VI. kötetében megjelentette „Somogy megye népköltése című művét, amelyben a közölt dalokhoz kottamelléklet is tartozott.
Gyűjtőútjai a Dunántúlon folytatódtak: Vas, Zala, Tolna, Fejér, Veszprém megyében, majd Pest, Csongrád, Torontál, Nógrád, Borsod, Nyitra, Hont, Heves, Békés, Bihar, Zemplén, valamint Szabolcs megyei gyűjtések következtek. Hét kötetet töltenek meg erdélyi útjain készült feljegyzései. 1898-ban járt először Kalotaszegen, ahol később többször is megfordult. Ezen kívül értékes anyagot gyűjtött Aranyos-Torda, Hunyad, Háromszék, Csík, Maros-Torda, Udvarhely megyébena, valamint Brassóban.
1910 után egyre kevesebbet foglalkozik a rendszeres, fonográfos gyűjtéssel, legutolsó gépét átadta Bartóknak és Kodálynak. Követőinek utat és példát mutatott a korszerű gyűjtésre.
Vikár felvételeinek egyes darabjait Kodály is felhasználta, pl.: a Marosszéki táncokban (eredetileg klarinéton hangzó dallamokat) a 2., 4., és 5. tételben. A „Pünkösdölő” második dallama szintén Vikár gyűjtéséből való, valamint a „Székelyfonó”-ban Görög Ilona balladája, de a Kitrákotty-mesét is szintén Vikár vette föl.
Vikári anyag a pedagógiai művek sorában a Bicinia Hungarica II. füzetének 63.
dallama, a Bartók által is feldolgozott „Hess páva, hess páva”, az Ötfokú zene I. kötetének 12., 60., 96. számát Vikár „Verje meg az Isten azt az édesanyát”, „Ez a kislány mind azt mondja, vegyem el” és „Hová mész te három árva” – szöveggel gyűjtötte Erdélyben.
Kilenc Bartók műben 12 Vikár gyűjtötte erdélyi dallam található: a Gyermekeknek c. kis zongoradarabok, a Tizenöt magyar parasztdal 4. tétele, az I. rapszódia 1. tétele, a Két hegedűre írt 44 duó 25 darabja és a Concerto IV. tétele.
Fontos megemlíteni még 41 nem magyar dallam rögzítését, ezek román, cigány, török, örmény és zsidó dallamok.

 

Majorné Bániczki Julianna